Kína - szén-dioxid-kibocsátás, 1950-2060

E kibocsátások messze legnagyobb hányada szénből származik (75%), ezt követi az olaj, a cementgyártás és a gáz. Az elmúlt években azonban Kína jelentős beruházásokat eszközölt a tiszta energiába, hogy csökkentse a fosszilis tüzelőanyagoktól, különösen a széntől való függőségét. Ez a tendencia a közeljövőben drámaian fel fog gyorsulni.

2016-ban Kína ratifikálta a Párizsi Megállapodást - az üvegházhatású gázok korlátozására vonatkozó nemzetközi megállapodást, amelynek célja, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2°C alatt tartsa az iparosodás előtti szinthez képest.

Kína kötelezettségvállalása magában foglalta a kibocsátások 2030-ig történő tetőzését. Ez és más országok célkitűzései nem lennének elegendőek ahhoz, hogy elkerüljék a globális felmelegedés előre jelzett 2°C-os emelkedését (valószínűbb a 3 fokos vagy annál magasabb emelkedés). Mindazonáltal ez Kína energiarendszerének jelentős átalakítását vonná maga után, és lendületet adna a szén-dioxid-kibocsátás tartós csökkentéséhez az elkövetkező években és évtizedekben.

2020-ban a kínai elnök, Hszi Csin-ping meglepő bejelentést tett, miszerint Kína "erőteljesebb politikákkal és intézkedésekkel", valamint a 2060-as évekre kitűzött szén-dioxid-semlegességgel tovább fog menni a párizsi kötelezettségvállalásnál. Számos tudományos tanulmány hitelt adott Csin-ping nyilatkozatának, és arra a következtetésre jutott, hogy Kína reálisan 2030 előtt, talán már 2025-ben vagy még korábban elérheti a kibocsátási csúcsot, majd ezt követően gyors csökkenés következhet be, és 2060-ra valóban megvalósulhat a szén-dioxid-semlegesség.

Ehhez hozzájárul a nap- és szélenergia, valamint az akkumulátorok árának folyamatos, elképesztően gyors javulása, ami exponenciális növekedést eredményez a tiszta forrásokból származó villamos energia terén. Ha sikerül elérni a 2060-as célt, a szén-dioxid-kibocsátás csökkenése további 0,3°C-kal csökkentheti a globális felmelegedést. Kína első számú prioritása a szénenergia csökkentése lesz, a gázra való átállás révén, amelyet idővel megújuló energiaforrások váltanak majd fel.

A benzinüzemű autók fokozatos kivonását is tervezik 2035-re. Az ipari folyamatok, például a cement- és acélgyártás teljes szén-dioxid-mentesítését nagyobb kihívás lesz megvalósítani, de ezeken a területeken már kialakulóban vannak a szén-dioxid-mentes technológiák, amelyeket idővel ki fognak terjeszteni. A hidrogén vagy a koncentrált napenergia felhasználása például az acél hengerlés előtti felmelegítéséhez csökkentheti az ipari kibocsátást, akárcsak a szén-dioxid-semleges cement új formái, amelyekből talán még újrafelhasználható melléktermékek is keletkezhetnek.

Mivel Kína kormánya egységesebb és tekintélyelvűbb, mint legtöbb nyugati társa, e szén-dioxid-csökkentési politikák végrehajtása valószínűleg politikailag kevésbé lesz vitatott. Kína 14. ötéves terve (2021-2025) nagy hangsúlyt fektet a környezeti fenntarthatóságra, és a szénről való eltávolodással, valamint az olyan technológiák támogatásának növelésével, mint a szén-dioxid-leválasztás. A tervek között szerepel egy országos szén-dioxid-kibocsátás-kereskedelmi rendszer, a maga nemében a legnagyobb. Ezen túlmenően Kína ebben az időszakban akár nyolc atomreaktor építését is tervezi.

Mindezek az intézkedések a megújuló energiaforrások folyamatos növekedése mellett lehetővé tehetik, hogy 2025-re elérjék a szén-dioxid-kibocsátás csúcsát.

A pekingi Tsinghua Egyetem, amely szorosan együttműködik az Ökológiai és Környezetvédelmi Minisztériummal, nemrégiben elkészítette Kína következő 50 évre szóló energiamixének tervezetét. A 2030-as évektől kezdve gyors átmenetre számít.

Az egyetem számításai szerint Kína éves szén-dioxid-kibocsátása 2035-re körülbelül 9 Gt-ra csökken, majd 2050-re 3 Gt-ra, 2060-ra pedig mindössze 200 millióra. Ez a maradék mennyiség - a 2025-ös csúcsérték kevesebb mint 2%-a - néhány évvel később, talán 2063-ra megszűnhet.