, 2021/10/8
A felemelés egy olyan koncepció, amelyben egy fejlett civilizáció agy- vagy testfejlesztés révén felemel egy másik fajt, hogy lehetővé tegye számukra a saját civilizációjuk létrehozását. Szeretnénk megvizsgálni a felemelés erkölcsi vonatkozásait, és azt, hogy meg kell-e tennünk, ha képesek vagyunk rá.
A felemelés egyik lehetséges jelöltje a polip lenne, amelynek intelligenciája egy teljesen más evolúciós szálból származik. Eddig csak egyetlen állatot ismerünk, amely képes volt civilizációt kialakítani - minket, a Homo sapiens-t. Amíg nem lépünk nyíltan kapcsolatba egy másik földönkívüli civilizációval, addig el kell gondolkodnunk azon, hogy ez mit jelent a többi fajjal való kapcsolatunkban a szülőbolygónkon, valamint a más bolygókon élő potenciális idegen fajokkal.
Mi itt a csimpánzok, delfinek, elefántok és polipok egyik idegen megfelelőjére összpontosítunk, nem pedig a magasan fejlett más civilizációkat. A kérdés, amivel foglalkozni fogunk, a következő: meg kellene-e próbálnunk (ha megvannak a technikai eszközeink) egy állatfajt annyira felemelni, hogy képesek legyenek civilizációt alkotni? A felemelés ésszerű alternatíva számunkra, vagy félnünk kell a "Majmok bolygójától"?
Szerencsénk volt?
Mi, Homo sapiensek talán csendes szerencsések lehetünk, hogy képesek voltunk civilizációt létrehozni. Nagyon jól működő kezeket örököltünk, olyan környezetben élünk, ahol képesek voltunk a tűz alapú technológiák használatára, és szoros kötelékeket ápolunk a következő generációnkkal, ami lehetővé teszi a tudás átadását. Ráadásul úgy tűnik, hogy egy olyan bolygón élünk, amely meg van áldva sok vízzel, de nem túl sok, sűrű, védő légkörrel és a haverjainkkal, a Jupiterrel és a Holddal, amelyek rengeteg kozmikus hulladékot vesznek fel, amit nekünk szántak.
Mindazonáltal mi a helyzet más, kevésbé szerencsés fajokkal, amelyek a természet problémás természetéből adódóan, amely a fejlődésében leginkább a véletlenre összpontosít, egy olyan evolúciós ponton rekedtek, ahol képtelenek továbblépni? Adjunk nekik agyimplantátumokat, változtassuk meg a viselkedésük egy részét, vagy adjunk nekik olyan technológiai eszközöket, amelyek lehetővé teszik számukra egy új civilizáció kialakítását?
Néhányan most ellenkezni fognak, és azt mondják: de ez Isten játszása, és nekünk a saját helyünkre kellene korlátoznunk magunkat. Én azt válaszolnám ezeknek az embereknek: igen, Istent játszanánk, de megpróbálunk egy kedves, jóindulatú Istent játszani. Évente állatok milliárdjait öljük meg az élelmiszer-termelésünk érdekében; gondoskodunk arról, hogy megszülessenek, kizárólag azzal a céllal, hogy megöljük és megegyük őket.
De az erkölcstelen, ha megpróbálunk segíteni egy állatnak, hogy intelligensebbé váljon, hogy együttműködjünk velük? És ez nagyjából összefoglalja az álláspontomat ebben a témában. Az élet fejlődése nem feltétlenül vezet el odáig, hogy egy vagy több faj képes legyen civilizációkat kialakítani, akkor miért ne próbálhatnánk mi, mint ennek a folyamatnak az eredménye, egy kicsit felgyorsítani a dolgokat.
Nem kellene segítenünk a csimpánzoknak, delfineknek és polipoknak, hogy saját civilizációt alakítsanak ki. Kérem, vegye tudomásul, hogy nem azt mondom, hogy "intelligens fajokká válni", mert az intelligencia egy fokozatos folyamat, és sok állat különböző szinteken intelligens, és néhány embernek is gondjai vannak ezzel a kérdéssel. Azonban egyetlen általunk ismert állat sem volt képes civilizációt kialakítani, és ezáltal a természetes élőhelyén kívül élni, technológiákat létrehozni, energiát gyűjteni és tudást átadni generációról generációra.
El tudom képzelni, hogy egy ilyen folyamat a saját fajunk számára is előnyös lehet, mert ha egy másik fajjal élnénk együtt, amely intelligenciájában, kultúrájában és technológiai megértésében egyenrangú velünk, az kevésbé arrogánsakká tehetne minket. Egy ilyen új civilizáció olyan nézőpontokat is kialakíthatna, amelyek gazdagítanák a mi megértésünket, mert teljesen más szemszögből érték el őket. Mi lenne a polip civilizáció álláspontja azokról a nagy kérdésekről, amelyekre mi soha nem tudnánk választ adni?
Az erkölcsi szempontok
A felemelkedés egész témakörében több kérdésre is választ kell adnunk (de nem sietünk, hiszen más fajok felemelkedése több száz vagy akár több ezer évet is igénybe vehet). Felemeljük-e az egész fajt? Valószínűleg nem, de mit fognak gondolni a felemelt delfinek a (hozzájuk képest) még viszonylag buta unokatestvéreikről? Követelni fogják, hogy őket is felemeljük, vagy ellenségesek lesznek velük szemben (ahogy valószínűleg mi is azok voltunk neandervölgyi rokonainkkal szemben), más faj lesz belőlük most már?
Szerintem a delfinek felemelt csoportját kellően különbözővé kellene tennünk azoktól, akik még mindig a tengereinkben úszkálnak, hogy különbséget tudjanak tenni e két csoport között. Mindazonáltal, hogyan fog irántunk érezni egy felemelkedett faj? Imádni fognak minket, mint teremtőiket, vagy ellenségesek lesznek, mert még mindig egy másik faj vagyunk, és talán nem voltunk olyan kedvesek a múltban? Nem hiszem, hogy a Majmok bolygója meg fog történni.
Amikor az emberek úgy döntenek, hogy hatalmas erőforrásokat költenek egy másik fajra, csak azért, hogy segítsenek egy másik életformán, akkor eléggé felvilágosultak és társadalmilag felelősek leszünk ahhoz, hogy a jövőbeli csimpánz-civilizáció tinédzseréveit kezeljük. Az egész kérdés még aktuálisabbá válik, ha a Naprendszerünkön kívüli más bolygókat kutatunk fel, amelyek talán életnek adhatnak otthont, de a civilizációk fejlődése szempontjából problémásak.
Mint például óceánbolygók vagy holdak, amelyek intelligens életformáknak adnak otthont, amelyek - vízi élőhelyük miatt - nem voltak képesek felfedezni a tűz alapú technológiákat vagy akár az elektromosságot. Most képzeljük el, hogy az ilyen fajok már kifejlesztették a beszédet, összetett társadalmi struktúrákat és víz alatti gazdálkodó közösségekben élnek. Azonban nem képesek ennél továbblépni. Úgy gondolom, hogy segítenünk kellene az ilyen fajoknak, hogy leküzdjék a környezetükből adódó korlátokat, és együttműködő módon éljenek velünk együtt.
Ha fel akarjuk fedezni az univerzumot, és válaszokat akarunk keresni az élet rejtélyeire, először a hozzáállásunkon kell változtatnunk. Olyan fajjá kell válnunk, amely nem más életformákat használ fel a saját hasznunkra, hanem megpróbálunk szimbiotikus kapcsolatokat és zárt rendszereket kialakítani, ahogyan azt a természetben mindenhol látjuk. Csak egy ilyen jövőnek van jövője számunkra.