, 2021/10/7
A Jövő Magazinból szeretnénk megosztani Mario Benedetti uruguayi író versét. Aki ebben a versben képes volt finoman és humorral leleplezni az erdőirtás által okozott kulturális és környezeti tragédia bolygószintű jellegét.
Napjainkban az erdő irtással sokkal többet kellene foglalkozni, hiszen tragikussá válik a környezet nem megfelelő védelme és az erdőirtás. Ez tragédia az emberiség számára.
Fától fáig
A fák szolidárisak egymással?
mondjuk a gesztenye az elíziumi mezőkön
a quebracho az entre ríosban,
vagy a jaéni olajfák, amelyek gondoskodnak
a tacuarembói fűzfákról?
figyelmeztetne-e a nyugat-falusi tölgy
a karcsú tiroli vörösfenyőt, hogy
hogy jobban gazdálkodjon a terpentinjével?
a parai gumifa,
vagy a baobab a Cuanza partján,
talán ők a felelősek a zöld szorongásért?
a Mission Dolores-i ciprusnak.
és a Friscóban bóbiskoló,
Kaliforniában?
Az ombu a harmatos pampában táplálná-e
testvéri érzelmeket táplálna az Antillák ceibája iránt?
A fák ebben a parkban vagy abban az erdőben,
suttognának a lombkoronában, hogy...
hogy az egykor szent fagyöngy a galloknál...
ma már csak egy parazita.
...és a nedvszívó hajtásokat mozgatja?
Tudnák-e a libanoni cédrusok,
és a korinthoszi mahagóni is tudná,
hogy könyörtelen ellenségeik
sem a camagüey pálma
sem a tasmán eukaliptusz.
hanem a favágó kitartó fejszéje,
a nagy faóriások fűrésze, és
az éjszaka hirtelen felcsapó villámok?